1. Lecke A tanfolyam ismertetése (Régi Mesterek Festőtechnikái tanfolyam)

Előzetes

Miről szól a Régi Mesterek Technikái tanfolyam?

Ennek a tanfolyamnak a tartalmát annyira fontosnak ítélem meg, hogy ezt a bevezető leckét mindenki számára megtekinthető formában tettem elérhetővé, mert véleményem szerint az itt leírt gondolatokon minden alkotónak érdemes egy kicsit meditálni.

A tanfolyam tematikája olyan festőtechnikákat mutat be, melyeket a történelem folyamán esetenként több évszázada is használnak a festőművészek. A festészetben használatos anyagoknak és technikáknak is van egy művészettörténeti korszakokon átívelő fejlődése. Ugyanakkor a festészet abban nagyon különleges terület, hogy a több száz éve is használatos anyagok és technikák ma is működnek, ma is használhatóak és kompatibilisek az új módszerekkel és anyagokkal is.

Ezt felismerve látható, hogy ezeket az ismereteket megszerezve, egy napjainkban is aktuális tudást szerezhetünk meg.

A művészettörténetből kiviláglik, hogy a festészet 20. századi izmusokkal teletűzdelt változása a régi technikák, értékek és gyakran anyaghasználat elhagyását eredményezte.

A 20. században a festészet megszakította azt a szimbiózist melyet a művészet és a mesterség kettőse alkotott a 20. századot megelőzően a festészet teljes időszakban.

A 20. században a művészet fogalmát és célját újraértelmezték és a képzőművészetek mesterségbeli részét elhagyva egy intellektuális irányba terelték.

A képzőművészetek esztétikai funkciója és a technika háttérbe szorult, a koncepcionális alapú intellektuális tartalom javára.

Ezzel egy időben a festészet kiszolgáló üzletága, a művészkellék és anyag gyártás is rohamos fejlődésnek indul.

A 19. század közepén a tubus feltalálása forradalmasította a művészfesték gyártást. Két fontos következmény örökre megváltoztatta a festészetben az anyagok használatát, mindkettő a tubus feltalálásának köszönhető.

Winsor & Newton tubustörténelem

1. A tubus feltalálása lehetővé tette, hogy a festékgyárak előre bekevert festékeket áruljanak a művészek számára. Ugyanis a tubus tökéletesen alkalmas arra, hogy olyan módon tároljuk benne a festéket, hogy hosszú időn keresztül sem következik be minőségi romlás. Konkrétan nekem van birtokomban több mint 100 éves tubusos festék amiben a festék tökéletesen jó minőségű maradt, és lehet vele festeni ma is.

2. A tubus bevezetése szükségessé tette, hogy a festékekhez olyan adalékanyagokat tegyenek a gyárak, melyek lehetővé teszik a festék a tubusban való hosszú ideig való tárolását. Ezek az adalékanyagok, a festék színét adó pigmentekhez és a kötöanyag pl. lenolaj árához képest jelentősen olcsóbbak. Ezzel tehát megszületett a festékek minőségének tudatos gyengítése a gazdaságosság végett.

A művészfesték gyárak felismerték a festők részéről azt a kényelmi igényt, hogy szívesen vásároltak előre elkészített anyagokat, ezzel kényelmesebbé téve a műtermi munkát. A festőknek innentől kezdve nem kellet naponta festékek, festőszerek és egyéb segédanyagok bonyolult előállításával foglalkozniuk, hiszen mindent készen megvehettek.

A festők innentől kezdve csak festettek.

Ezzel együtt kezdték “elveszíteni a kapcsolatot az anyaggal”.

A fenti mondat alatt azt értem, hogy az anyagok saját kezű előállításának kényszere nélkül nem volt szükséges a nyersanyagok megismerésére, a festészet és a festékanyagok elméleti és gyakorlati kémiai oldalának olyan mértékű ismerete mint korábban. Így rengeteg ismeretet veszítettek el, illetve a későbbi generációk már meg sem szerezték ezeket az ismereteket, az anyagokról.

A saját festék készítése igen fáradságos de sok szempontból kifizetődő folyamat.

A 20. század 2. harmadától kezdve a festékipar számos szenzációs találmánnyal gazdagodott. Megjelentek az alkyd gyanták és egyéb műgyanták, vízbázisú akrilfestékek stb. Ezeket az újításokat természetesen a festészetben is követték.

Napjaink festékiparában a művészeti célra készített anyagok egy jelentős része nagyon közeli kapcsolatban van az ipari célú anyagokkal. Gyakran minimális különbség van csak köztük. Ezek a változások beindították a modern festészetben azt a folyamatot, ahol a festők elkezdtek ezekkel az új anyagokkal majd ezek ipari megfelelőivel is dolgozni, kísérletezni.

Így lehetséges, hogy ma már festenek mindennel ami ragad, köt és van színe.

Ez a szemléletmód tovább mélyítette azt a szakadékot, melyek a hagyományos értékek és a mai művészeti felfogás között vannak.

A régi mesterek adtak arra, hogy alkotásuk időt álló legyen. Ha tudomásikra jutott hogy egy-egy anyag a festmény hosszútávú élettartamára káros hatással lesz, akkor azt az anyagot igyekeztek a jövőben elkerülni, nem használni. Napjainkban ilyen törekvést ritkán lehet egy művésznél megtalálni. Tele van a világ a kortárs művészetnek olyan “remekművével” ami túl korán kezdett elpusztulni a rossz anyag használat miatt. Sok esetben gyakorlatilag restaurálhatatlanok a helytelen ipari anyaghasználat miatt.

A Világ nagy múzeumainak pénzügyi keretének legnagyobb részét napjainkban már nem új műalkotások megvásárlása köti le, hanem a meglévő 19. és főleg a 20. századi alkotások megmentése. Melyek a 19. századot megelőző századokból fennmaradt alkotásoknál rosszabb állapotba kerülnek néhány évtized alatt. Ez a rossz anyaghasználat, technikai problémák és a felelőtlen hozzáállás miatt van így.

Jackson Pollock festmény részlet

 

Adrian Gottlieb – The Poet

 

Fent két festmény látható. az első Az akciófestészet 20. sz. mesterétől Jackson Pollocktól a 2. a 21. század egyik kiemelkedő Klasszikus realista mesterétől Adrian Gottliebtől.

Vajon kettejük közül melyikük fordított több energiát és időt egy minőségi festmény létrehozására? Vajon melyikben fedezhetünk fel több hozzáadott értéket? A két kérdés megválaszolása után döbbenetes eredményt kapunk ha annak is utána nézünk melyik festő árfolyama a magasabb!? 🙂

 

A festőtechnikák, anyaghasználat, anyagismeret, esztétikai követelmények és a minőségre való törekvés olyan fogalmak melyeknek a 20. század festészetében vajmi kevés szerep jutott.

Ezt, a festészet mesterségére ható káros, destruktív folyamatot szerencsére az utolsó pillanatban felismerte néhány nagy formátumú művész a 20. század közepe táján. Elkezdték tehát a régi értékeken alapuló festő mesterség oktatását, hogy ez a tudás fennmaradjon és tovább öröklődjön.

Művészeti akadémia hallgatói egy festészet anyagai workshopon napjainkban

 

 

Életkép egy klasszikus realista festészetet oktató akadémiáról

Napjainkra odáig terjedt ez a mozgalom, hogy világszerte számos privát akadémia és stúdió található, melyek ezt a szemléletet gyakorolják. A világ műkereskedelme is kezdte felismerni a koncepcionális festészetben rejlő lufit, mely a fejlett Nyugaton egyre inkább kipukkanni látszik. Egyre több neves vezető galéria, aukciósház és magángyűjtő kezd a 20-21. századi Klasszikus realista, akadémiai festészettel foglalkozó kortárs mesterek felé fordulni.

A mindíg lassan és későn reagáló Magyarországon a mi feladatunk ezt az értékrendszert visszaállítani. Jelen tanfolyam legfontosabb célja ennek az értékrendszernek a bemutatása és megkedveltetése.

Ehhez a tanfolyamon meg fogunk ismerkedni a festészet történelmében megtalálható anyag használattal és a fontosabb technikákkal is. Gyakorlati példákon keresztül fogjuk megvizsgálni olyan régi és kortárs mesterek anyaghasználatát és technikáit, melyek a tanfolyam tematikája szempontjából érdekesek lehetnek.

A tanfolyamon a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt fektetünk a hagyományos anyaghasználat megismerésébe és modern megfelelőkkel való helyettesítésébe. Rengeteg érdekes anyag elkészítését fogom bemutatni, melyeket mindenki otthonában saját maga is könnyen utánam csinálhat. Ezzel nemcsak pénzt takaríthatunk meg, de jobb minőségű és főleg személyre szabottabb anyagokkal lesz lehetőségünk dolgozni ezáltal.

Azonban ez elsősorban nem egy anyagismereti tanfolyam, így a festőtechnikák megismerésére is fokozott hangsúlyt fektetünk.  Viszont a megfelelő technikákat gyakran csak a hozzá való anyagokkal tudjuk helyesen alkalmazni, emiatt a tanfolyam rámutat a technika és az anyag szoros kapcsolatára is.

Ha a régi mesterekhez hasonló figyelemmel alkalmazzuk az anyagokat és a technikákat, akkor óhatatlanul beindul az “érték teremtés folyamata” fizikai szinten is. Ezalatt azt értem, hogy ilyenkor egy műalkotásban már nem csak az eszmei és intellektuális értékek lesznek láthatóak és fontosak de a fizikailag megnyilvánuló értékek is. Itt fog szerepet kapni az esztétika és  az időtállóság kérdése is.

A régi festőmesterek más a mainál sokkal fejlettebb, magasabb minőségi szinten dolgoztak, mint a mai művészek nagy többsége. Ezt a minőségi szintet kellene minél inkább megközelíteni napjaink alkotóinak is.

A tanfolyamon hét db. komplett festményt fogunk megfesteni, melyeket oktató videókkal demonstrálok. Kortárs és Történelmi mesterek munkamódszereit ismerjük meg. Több mester pontos anyaghasználat, technikai módszerét meg fogjuk ismerni. Készítünk mestermásolatokat, hogy ezeket a módszereket minél jobban megismerjük.

Olyan technikákkal is fogunk foglalkozni, mint a verdaccio, grisaille, lazúr festés, príma festés. impasztó technikák stb. Ezekkel a technikákkal érintőlegesen már több korábbi tanfolyamon is foglalkoztunk de most sokkal nagyobb mélységben fogunk belemerülni.

Olyan mesterek munkamódszereivel fogunk foglalkozni, mint Rembrandt, Velázquez, Gottlieb stb.

A tanfolyamon összesen több mint 20 db videó lesz melyek rengeteg technikát, anyag használatot és készítést illetve komplett képek végíh festését mutatják be. A tanfolyam tartalma több mint 3 lecke lesz.

A következő leckében a festészet történetét fogjuk áttekinteni a tanfolyam tematikájának perspektívájából.

Hozzászólás írása