A csendéletfestés jelentősége a festészetben

Számunkra azért bír nagy jelentőséggel a csendéletfestés, mert a csendélet segítségével, kitűnően tudjuk a különböző festészeti technikákat, modellezni, gyakorolni. Gyakorolhatjuk általa a kompozíciót, a helyes színértékek és tónusok alkalmazását, a színharmóniát, különböző tárgyak és formák, alakok kifejezésének módjait. Pl. egy almákból körtékből álló kompozíció kitűnő előtanulmánya az aktoknak, hiszen a gyümölcsök gömbölyű formáihoz hasonlókat találunk az emberi testen is, a fények, árnyékok hasonlóan működnek az ilyen testeken, is mint az emberi alakon.

“A csendéletfestés a festészet alfája és omegája”

-KINVA

Ezért a csendéletek, különösen a gyümölcs csendéletek tanulmányozásának és festésének igen nagy szerepe van a festészet tanulmányozásában, gyakorlásában.

Lássuk például a következő csendélet kompozíciós gyakorlatot: A csendéletek (és más témáknál is) fontos a túlzott szimmetria kerülése. Elménk úgy működik, hogy keresi a szimmetriát és ha megtalálja. akkor elveszíti az érdeklődését. Ez egy kép megtekintésekor azt jelenti, hogy ha az teljesen szimmetrikus, akkor ránézünk, és azonnal megtaláljuk a szimmetriát, és nem foglalkoztatja agyunkat tovább a kép és az unalmassá válik.

Tehát, ha pl. egy almát rajzolunk, akkor ne pont középre pozicionáljuk, hanem jobbra vagy balra toljuk azt el. Ilyenkor megváltoznak a kép arányai. Erre vannak különféle elméletek, szabályok. Pl. harmadolás, aranymetszés stb.

Az aranymetszést annak látszólagos bonyolultsága miatt, ma már ritkábban alkalmazzák, de pl. a renesans és barokk idején szinte elengedhetetlen kompozíciós szabály volt. Az aranymetszést egy olyan aránynak tartják, mely a természetben is gyakran megfigyelhető és melyet az emberi elme a leginkább esztétikusnak tart.

Korunkban kedveltebb, egyszerűbb és gyakran alkalmazott arány, a harmadolás, amikor a képet 3 harmadra bontjuk és a nagyobb motívumokat, kép részleteket, ezek segítségével tájoljuk.

Tehát a példánkban szereplő almát, nem középre tesszük, hanem mondjuk kicsit balra toljuk, hogy az alma, vagy egy része az első, vagy az első és második harmadba essen.

Ha ez megtörténik, felbontjuk a képen a szimmetriát, elménk tovább kutatja azt, hiszen nem találja.

Most azonban egy újabb problémával szembesülünk.

Mivel az alma balra el lett tolva, a kép jobb oldala, nagyon üressé vált, hiszen ott kialakul egy nagyobb üres, kihasználatlan terület. Ez megint csak nem jó, bántja a szemünket. Úgymond “elbillen” a kép.

Ilyenkor azt csináljuk, hogy valamit pl. egy szilvát teszünk a kép jobb oldali részére. ezzel “ki is egyensúlyoztuk” a képet, hiszen kitöltöttük a kép jobb oldali üres részét is valamivel, megszüntetve a hiányt.

Fontos, hogy méretben és formában is legyen eltérés a két objektum között, hiszen egy másik almával, csupán újabb szimmetriát hoznánk létre.

Most az történik, hogy tekintetünk, egy “utazásra” indul a képen, előbb az almát találja meg, majd a szilvára esik a tekintetünk, miközben az alma és a szilva közti területen is végigsiklik, egyfajta útvonalat járva be a képen. Ez már is több időt, több foglalkozást igényel elménktől, megszüntetve az unatkozás lehetőségét, így a kép nem válik unalmassá.

További objektumok elhelyezésével, tovább bonyolíthatjuk a képet, hosszabb, több állomásból álló izgalmasabb vizuális útvonalat teremtve. Tapasztalt komponálók, képesek arra, hogy előre eltervezzék, megszervezzék a  ilyen módon a jövőbeli szemlélő tekintetének útvonalát a képen.

Ha megnézed a fenti példaképeket, tapasztalhatod, hogy valamilyen módon, mindegyiknek meg van törve a szimmetriája.

Ha ezt az egyszerű szabályt betartod, már is sikeresebb kompozíciókat készíthetsz.

A csendélet beállítása

A csendéletfestésben az a jó, hogy szabadon tudjuk a téma tartalmát és beállítását variálni.

Míg pl. egy tájkép komponálásánál a meglévő táj adottságaiból kell kiindulnunk, és a tényleges változtatásokat, nem tudjuk a tényleges táj átrendezésével variálni egy jobb kompozíció érdekében. Hiszen nyilván nem fogunk pl. fákat kivágni, vagy telepíteni, csak azért, hogy a megfelelő változtatásokat eszközöljük a táj látványában a sikeresebb tájkép kompozíció végett.

Tehát a tájat csak gondolatban tudjuk átrendezni, esetleg vázlatokkal kísérletezhetünk.

Ezzel szemben a csendéletet úgy állítjuk össze, ahogy nekünk tetszik. Azt teszünk bele, amit csak akarunk, szabadon variálva a különböző tárgyakat, színeket stb. Néhány mozdulattal újabb tárgyakat adhatunk hozzá, vagy vehetünk el belőle.

A fények beállítása a csendéletfestés kompozíciójában

Míg egy tájkép esetében csak az aktuális napszak és évszak, valamint az időjárásból eredő lehetőségeink vannak a fényviszonyok megválasztásában. Természetesen a saját a témánkhoz viszonyított pozíciónkkal ezt kissé tudjuk variálni, de csak igen szűkös keretek között.

Ezzel szemben egy csendélet esetében a megvilágítást is szabadon variálhatjuk, oda tesszük, a fényeket ahová akarjuk, szabadon variálhatunk a fény erősségével, minőségével, és irányával. Teljesen uralni tudjuk ezáltal a fény – árnyék hatásokat, megtalálva a festményünkhöz a legjobban illő megvilágítást. Akár természetes akár mesterséges fényeket is használhatunk.

A 3 dimenziós valóság, a látvány átvitele a 2 dimenziós képsíkra a csendélet festészetben.

Amikor a valóságban létező dolgokat próbálunk megfesteni, akkor gyakran az egyik legnagyobb problémát az okozza, hogy a 3 dimenzióban látható valóságot hogyan képezzük le a 2 dimenziós képsíkra. Erre különböző technikák léteznek, melyeket érdemes sokat gyakorolni, hogy ezt a képességünket kifejlesszük. Ennek a gyakorlatnak a megszerzésére szintén nagyon alkalmas a csendélet, hiszen változatos formákkal és elrendezésekkel kell ezt a problémát megoldanunk.

Ráadásul a műtermi környezet erre nagyon jó lehetőségeket kínál, hiszen igen komfortosan tudjuk a feladathoz megfelelő körülményeket kialakítani magunknak.

Nyilván való, hogy a festészet nem csak annyiról szól, hogy fotókat, vagy éppen festményeket akarunk lemásolni, hanem a valóságot vagy a saját gondolatainkat, ill. a kettő összességét szeretnénk ábrázolni.

Ezért nagyon fontos ennek a képességnek a kifejlesztése.

A rajzkészség fejlesztése a csendéletfestés által

A festészetben nagyon fontos a rajzkészség. Igen fontos a valóság leképzésében a megfelelő és pontos rajz. Ennek előfeltétele, hogy ismerjük azokat a módszereket, melyekkel a valóságot pontosan le tudjuk rajzolni.

Itt többféle lehetőség közül is választhatunk, és bizonyos eszközöket, technikákat hívhatunk segítségül.

A leghétköznapibb módszer az „Összehasonlító mérés” módszere, ez az amit hazánkban is leggyakrabban okítanak.

Ezen kívül szintén divatosak a különböző keresők használata, mely módszerekhez hasonlót, pl. a Jobb agyféltekés rajzolásban is lehet tanulni.

Viszonylag ismeretlen hazánkban 2 technika, ami nagyon jó eredményeket kínál.

Ez a két technika a „Látvány méretű rajzolás” és az „Encajar” technika.

Ennek a két technikának az alkalmazásával, sokkal könnyebben érünk el pontos rajzot, miközben észrevétlenül fejlődik az „összehasonlító mérés” képessége is számunkra.

Ezekkel a technikákkal képesek leszünk a csendélete beállításunkat pontosan, arányosan átrajzolni és megfesteni a 2 dimenziós képsíkunkra, a festővásznunkra.

A színek, színértékek és tónusok a csendéletfestményen

A csendélet összetételénél, a színeket is szabadon variálhatjuk, megkereshetjük az egymáshoz legjobban illő színeket. Csodálatos színharmóniákat hozhatunk így létre.

A réteges “lazúros” festés előkészítésére végzett “grisaille” szürke aláfestés. Tökéletesen lemodellezi a színértékeket, azaz a fényeket és árnyékokat.

Ezeket részben a megfelelő színpaletta választással, és megismerésével, illetve a fenti fogalmak megértésével és alkalmazásunknak megtanulásával érhetjük el.

A csendélet festés ehhez is kitűnő lehetőséget kínál.

Tehát összefoglalva a csendéletfestés gyakorlásával, nagyon jól tanulhatjuk és gyakorolhatjuk a színkeverést, színharmóniát, színértékeket, színtant, kompozíciót, A fények és árnyékok megértését, a rajzkészséget, és a látvány festménnyé interpretálását.

Mint látható a csendéletfestés egy kitűnő gyakorló terep a festészet majd minden területére. fontos készségeket, képességeket fejleszthetünk ki a csendéletfestés gyakorlása közben, melyeket aztán kamatoztathatunk később bármilyen más témát, bármely technikával festünk vagy ábrázolunk. Nemhiába mondom hát, hogy a csendéletfestés a festészet alfája és omegája. A csendéletfestéshez jó gyakorlást jelent az Akvarell 2. Csendéletek Festése Online Tanfolyam kattints a linkre és nézd meg!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek szólj hozzá itt alul a hozzászólások között!