A pasztellfestészet Itáliai gyökerekre nyúlik vissza

A pasztellfestészet története kb. 250 évvel ezelőtt kezdődött, bár a színes krétákat évezredek óta használják. Bár, már a dél-franciaországi, spanyolországi és dél-afrikai őskori barlangfestmények azt mutatják, hogy az ősember korai színes festményein, vörös, fehér és okker föld pigmenteket, valamint égetett csontot használt. Az ősember által használt festékanyag gyakorlatilag nem tartalmazott kötőanyagot, a barlangok sziklafalának egyenetlenségeibe kapaszkodva maradt meg a festék. Ez gyakorlatilag megy egyezik a ma is ismert pasztell festőtechnika működési elvével.

Az olasz reneszánsz mesterek vörös krétát használtak az építészeti terveik elkészítéséhez. Guido Reni 1575-1642 Itáliai festőművész alkotásai a legkorábbi fennmaradt művek, melyeket különféle színű krétákkal készített. Leonardo da Vincinek is számos kréta rajza maradt fenn.

Guido Reni – Fiatal nő portréja

A pasztellfestészet történetének következő nagy állomása, Franciaország

A pasztell történelem központi helye később Franciaország lett. Az 1675-ben Velencében született Rosalba Carreira lett ennek az új médiumnak az első népszerűsítője. Olaszországban is elismert volt és ő volt az első, aki magas szintre fejlesztette ennek az új médiumnak a használatát. Hamarosan Párizs legdivatosabb pasztellművészévé vált. A korábbi rajzos alkalmazási móddal ellentétben, ő már eldörzsölést és színkeverést is alkalmazott, lágy és finom elmosásokkal. Carreira halála után a pasztellkréta alkalmazása továbbra is népszerű maradt Európában. A svájci származású Jean Etienne Liotard figyelemreméltóan textúrált portrékat készített ezzel a technikával.

Rosalba Carriera – Női portré

Rosalba Carriera – Női portré részlet




Jean-Étiénne Liotard – Louise Anne hercegnő portréja

Maurice Quentin de La Tour 1704-1788, a pasztellfestészet egyik legnagyobb neve, Párizsban tanult. Művei Carrieraéhoz képest, rusztikusak, textúrázottak voltak, nem olyan puhák vagy finomak. Munkája hozzáértést, tisztaságot, részletességet és szabadságot mutatott. Őt követve, sok pasztellista utánozta a ragyogó színek és textúrák kombinálásának lehetőségét. A pasztell technikának közel négy évtizedig tartó lendületet adott. Több ezer párizsi művész bálványa lett, olyan festőket inspirált, mint Watteau és Perroneau. La Tournak köszönhetően a pasztell az olajjal egyenlő rangú technika lett. Jean Baptiste Simeon Chardin 1699-1779, karrierjének első korszakában, főleg konyhai eszközöket, tálakat, csészéket, gyümölcsöt, kenyeret, nyulakat és halakat ábrázoló pasztellel festett, csendéletképeket, néha pedig portrékat készített. A pasztell népszerűségét az okozta, hogy egyszerűen nem volt párja a frissességben és a spontaneitásban,

de La Tour – Női portré

Chardin – Fiatal lány portréja

A következő állomást, Jean-Francois Millet (1814-1875) jelentettet, aki elsősorban a vidéken élő, szegény munkásokat, parasztokat és pásztorokat festett nyájakkal. Kiváló olajfestő is volt, de pasztelljei is nagyszerűek voltak, melyekkel képes volt nagyon bensőségesen leírni, az egyszerű emberek és közösségeik életét.

Millet – Pásztor lány

A pasztellfestészet igazi, máig is tartó térnyerése, az impresszionistákkal kezdődött

Az 1860-as évek végére a művészet ismét átalakulóban volt. Az akadémista festészetet egyre inkább az impresszionizmus kezdte felváltani. Edouard Manet (1832-1883) harcolt a közvélemény ellen, ellenezte az akadémiát, és újszerű megközelítéssel dolgozott. Festészetét radikálisnak tartották, de emellett egyfajta “jelzőfénynek” is, amely utat mutatott az fiatal, feltörekvő festők generációjának. Ezt követően nagyon gyorsan bejött a köztudatba fény és levegő új tana, amelyet Monet, Pissarro és más impresszionista festők, közösen dolgoztak ki. 

Degas – A tánc csillaga

Edgar Degas 1834-1917 – ebből a korszakból a legfontosabb pasztellfestő, akit tanulmányozhatunk. Jelentősen fejlesztette a pasztell effektusok és technikák teljes skáláját.  A színei áttetszővé tételén dolgozott, és kísérletezett a festékek és a pasztell kombinációival, minden elképzelhető médiummal kombinálta a pasztellt, beleértve a hordozó alapokat is, a papír, a karton és a vászon alapokat. A pasztell színeket gyakran gouache-szal és akvarellel keverte, sokszor ecsettel manipulálta a színeket és a médiumokat, olykor pasztellkrétákat mártott az előkészített festőszer oldatokba, és munka közbeni fixálással rögzítette az egyes rétegeket. Népszerűsítette a fixáló szerek használatát, folyamatosan kísérletezett és bővítette ismereteit. Egyszerre rajzolt és festett, képeket konstruált, illusztrált. 

Hamarosan egyre többen követték a pasztellfestés hagyományait, így a 20. században egyre népszerűbb anyag és technika lett, amely napjainkban már teljesen hétköznapi módon van jelen, a festészet eszköztárában.

Új Online Festőtanfolyam indul!

00
Months
00
Days
00
Hours
00
Minutes
00
Seconds

Még ennyi ideig tart az akció!