Nagyon tetszetős kép Kedves Mester! A végén az a fixatívos kezelés nem valami meggyőző. Gyakorlatilag imitt-amott kap permetet a kép, tehát nem a teljes kép felülete kap egy egyenletes fixáló réteget. Biztos vagyok benne, hogy a száradás után továbbra sem szabad a képhez nyúlni mert, a fixatív csak részlegesen/szőrmentén “ragasztotta” oda a pasztellszemcséket a felületre. Aztán a végén mikor fehér krétával újra megvilágosított egyes részeket a Mester, azokat már nem fixálta le újra, így azok a részek teljesen fixálatlanul maradtak Ez az egész szárazpasztell fixálás, egy “szemfényvesztés/kamu”, voltam már egy rakás szárazpasztell workshopon neves mestereknél, és egyik sem tudott olyan zárófixálást mutatni, mint amit például az olajpasztellnél simán meg lehet tenni, hogy akár vakarni lehet a fixált olajpasztell felületet az nem jön le, és a színét egy “milliméternyit” sem változtatja meg a fixálás során.
Ez gigantikus probléma a pasztellel, állati nehéz vele együtt élni, tényleg nagyon szeretni kell a pasztellt, hogy azt a mindenre részálló poros koszt és a végén a fixálhatatlanságot tolerálni lehessen.
Kedves Miklós!
Igen a fixálás örök probléma, éppen ezért is kell mindenképpen üveglap a kép elé, az olajpasztell is érdekes technika, de szerintem nem tudja helyettesíteni a porpasztellt, kissé más a vizuális megjelenése, számomra külön technikaként kezelendő, és úgy gondolom, hogy más miatt használunk olaj és más miatt porpasztellt.
Igen, szerintem is. Teljesen más technika az olajpasztel, amit az elkészült képek is igazolni szoktak. De, a fixálás, nagy gond, nem egyszer kedvemet szegte.
Most újra probálkozom!
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket (cookie) alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem fogadom elCookie tájékoztató
Nagyon tetszik ahogy alakítod a képeket!
Nagyon tetszetős kép Kedves Mester! A végén az a fixatívos kezelés nem valami meggyőző. Gyakorlatilag imitt-amott kap permetet a kép, tehát nem a teljes kép felülete kap egy egyenletes fixáló réteget. Biztos vagyok benne, hogy a száradás után továbbra sem szabad a képhez nyúlni mert, a fixatív csak részlegesen/szőrmentén “ragasztotta” oda a pasztellszemcséket a felületre. Aztán a végén mikor fehér krétával újra megvilágosított egyes részeket a Mester, azokat már nem fixálta le újra, így azok a részek teljesen fixálatlanul maradtak Ez az egész szárazpasztell fixálás, egy “szemfényvesztés/kamu”, voltam már egy rakás szárazpasztell workshopon neves mestereknél, és egyik sem tudott olyan zárófixálást mutatni, mint amit például az olajpasztellnél simán meg lehet tenni, hogy akár vakarni lehet a fixált olajpasztell felületet az nem jön le, és a színét egy “milliméternyit” sem változtatja meg a fixálás során.
Ez gigantikus probléma a pasztellel, állati nehéz vele együtt élni, tényleg nagyon szeretni kell a pasztellt, hogy azt a mindenre részálló poros koszt és a végén a fixálhatatlanságot tolerálni lehessen.
Kedves Miklós!
Igen a fixálás örök probléma, éppen ezért is kell mindenképpen üveglap a kép elé, az olajpasztell is érdekes technika, de szerintem nem tudja helyettesíteni a porpasztellt, kissé más a vizuális megjelenése, számomra külön technikaként kezelendő, és úgy gondolom, hogy más miatt használunk olaj és más miatt porpasztellt.
Igen, szerintem is. Teljesen más technika az olajpasztel, amit az elkészült képek is igazolni szoktak. De, a fixálás, nagy gond, nem egyszer kedvemet szegte.
Most újra probálkozom!