Ebben a bejegyzésben, egyfajta kérdez-felelek módon ismertetem a pasztellkrétával kapcsolatos, legfontosabb ismereteket.
Mi az a pasztell? A pasztell egy száraz rajzhordozó, amelyet úgy hoznak létre, hogy tiszta por alakú pigmenteket minimális mennyiségű kötőanyaggal és olykor talkummal vagy egyéb ásványi töltőanyaggal, továbbá vízzel összekevernek, rúdformába tekernek, és hagyják megszáradni. A felhasznált pigmentek ugyanazok, mint amiket az összes egyéb festék fajta, pl. olaj, akrill, akvarell stb. esetében alkalmaznak, de a pasztell formátuma lehetővé teszi, hogy a pigmentek az eredeti színükhöz legközelebb álljanak. Manapság a pasztellszínek óriási választéka elérhető a piacon, az olcsó, tanulói minőségű, krétaszerű pasztellektől a kézzel készített, vajas, extra puha, pigmentben gazdag és drága, professzionális típusokig.
A porpasztel technika lényegét az jelenti, hogy olyan papírra rajzolunk (dörzsölünk) az omlós, pasztelkrétával, amelynek van némi textúrája. Ezekbe a textúrákba kapaszkodnak bele a krétáról ledörzsölődött pasztell porszemcsék, ekképpen maradnak fenn a papír felületén.
2. A pasztell az kréta? Nem. Csak abban hasonlít, hogy a krétához hasonló, száraz pálcika formájában található. A mindenki által ismert, iskolai táblákon is használt kréta, iszappal és agyaggal kevert kalcium-karbonátból áll. Fehér vagy általában világos színű, és sokkal keményebb, mint a pasztell. Néhány kréta féleség, azonban pigmenttel együtt használható a pasztell halványabb árnyalatainak létrehozására. Mivel a logikája és a külső megjelenése végett, megszólalásig hasonlít a krétára, emiatt szokás a pasztell rudakat is krétának, pasztellkrétának nevezni.
3. A “pasztell” nem csak világos színeket jelent? A világos színekre utaló pasztell kifejezés a kréta és a pigment keveréséből származik. Ezeknek köszönhetően, valóban sok pasztell árnyalat található a pasztellkréták széles szortimentjeiben. Ez azonban megtévesztő leegyszerűsítése a pasztell médiumnak, amely valójában a gyártás során hiányzó kötőanyagok miatt a legtisztább és legintenzívebb színeket produkálja, beleértve a gazdag, bársonyos sötét színeket is. Tehát nem csak pasztell árnyalatok, hanem rendkívül, intenzív színek is megtalálhatók, a pasztell sorozatokban.
4. Mi a különbség a pasztell és az olajpasztell között? Az olajpasztell is pálcika formátumú rajzeszköz, de a pasztellel ellentétben, itt a pigmentet, nem száradó olajjal és viasz kötőanyaggal kombinálják. Nehezebb összedolgozni egymással a színeket (általában terpentinbe mártott ecsettel szokás elmosni az olajpasztellt), egyes művészeti stílusokhoz jobban illeszkedik, mint másokhoz, és nem könnyen elérhető a hagyományos pasztellszínek széles spektrumában. Talán ezen okok miatt az olajpasztelleket nem használják olyan széles körben, mint a hagyományos pasztelleket.
A hagyományos pasztell médiumot először Leonardo da Vinci említette 1495-ben, a francia “pasztell” kifejezés pedig 1662-ben jelent meg. A pasztell remekművek már az 1700-as évek elejétől léteznek. Az olajpasztell ezzel szemben sokkal újabb médium. A Sakura cég először 1921-ben alkotta meg rajzeszközként iskolás gyerekek számára. Az első professzionális olajpasztelleket, amelyek sokkal lágyabbak és pigmentáltabbak, mint az első olajpasztell, Sennelier készítette 1949-ben Pablo Picasso kérésére.
Folyamatos vita folyik arról, hogy az olajpasztellnek kell-e pasztellnek nevezni, mivel a médiumok valójában meglehetősen eltérőek, ami zavarossá teszi a terminológiát. Az olajpasztell, leginkább az iskolai zsírkrétához hasonlítható, gyakorlatilag annak, művész minőségű változata.
5. Mi a különbség a “puha pasztell”, a “kemény pasztell” és a “száraz pasztell” között? Mindezek a kifejezések ugyanarra az alapvető médiumra vonatkoznak. A “puha pasztell” és a “száraz pasztell” kifejezéseket gyakran használják a pasztell közeg egészének leírására, gyakran a hagyományos és az olajpasztell közötti különbségtételre. Magán a médiumon belül, gyakran különbséget tesznek a “puha” vagy vajas, szinte kötőanyagmentes pasztell és a “kemény” pasztell között, amelyek nagyobb arányban tartalmaznak kötőanyagot a pigmenthez. Ezeket a keményebb változatokat gyakran használják első rétegek és éles vonalak létrehozására rajzoláskor.
6. Mi a különbség a pasztell rajz és a pasztell festmény között? Ezeket a kifejezéseket a pasztellfestők arra használják, hogy különbséget tegyenek egy olyan pasztell alkotás között, amely többnyire vonalakból áll, vagy nem tölti ki a teljes papírt felületét. Vagy egy olyan alkotás között, amely ezzel szemben kitölti a teljes papír felületét, és csak kevés papírt hagy láthatóan, vagy egyáltalán nem, továbbá a festéshez hasonlító, foltszerű, eldörzsölt, elmosásokat tartalmazó módszerrel van festve.
7. A pasztell tartós? Igen. Mint fentebb említettük, a pasztellfestmények több száz évig érintetlenül maradtak fenn, a színek még mindig élénkek. Valójában a pasztell lehet a legmaradandóbb médium, mivel a kötőanyagok hiánya nem rontja a munkát. Azonban minden műalkotás tartóssága nagymértékben függ a hordozójától, a keretezésétől és a gondozásától. Az archív (savmentes) anyagokra készített és bekeretezett pasztellek maradnak fent a legtovább.
8a. A pasztellnek üveg mögé kell tenni és úgy kell keretezni? Igen. Paradox módon a pasztell száraz közegként olyan, mint egy festmény, amely tartósan nedves. Elkenődhet vagy víztől megsérülhet. Ráadásul a pasztell alkotások szinte mindig papírra készülnek, ami kényes, érzékeny a páratartalomra stb. Még a legvédettebb területen is az üveggel nem óvott pasztellképen, felhalmozódik a por és nincs módom ennek az utólagos, szelektív tisztításra. Ebből kifolyólag az üveggel történő védelem, szinte elkerülhetetlen.
8b. Még akkor is, ha fixálót használ? Tekintettel a pasztellfestészetben jellemzően alkalmazott sokféle hordozóalapra, a fixáló csak a legkisebb rögzítést biztosítja, és közben tompítja az élénk színeket. Továbbá, a fixáló szer csak a pasztell felületen való rögzítését segíti elő, önmagában nem képes megvédeni a képet a portól és a szennyeződésektől. Sok pasztellfestő, éppen emiatt nem használ fixálószert.
