Az alábbiakban leközlök egy kis részt, a szerkesztés alatt lévő “Egy Alkimista Festőművész Receptkönyve” c. készülő könyvemből.
“Alapozók, Gessok
Cennini könyvében az Il Libro De’ll Arte-ben leírja a Gesso készítés folyamatát. A Gesso készítésnek aztán a történelem folyamán számos variációja született a különböző felhasználási igények szerint Cennini Gessoja a mai napig ugyanúgy megálja a helyét, mint a legújabb 21. századi Akril Gesso.
Mielőtt elmerülnénk, a receptek áradatában nézünk csak meg egy kis háttér információt, a jobb megértés kedvéért.
A 14. században Párizs környéki Montmartre hegyi kőbányákban nyers gipszet, gipszkövet (Kalcium- Szulfát) bányásztak. Ezt az üledékes kőzetet nevezték gipsznek. Neve a latin Gypsum szóból származik. Az olaszok már Gessonak (gipsznek) hívták. A festészetben aztán az alapozó anyagok egységesen az olasz terminológia elnevezése vált általánossá így ma már az olajfestészet alapozóit akkor is Gessonak hívjuk, ha nincs is benne gipsz.
Érdekes párhuzam, hogy a festők számára olyan fontos gesso bányászatának egykori helyszíne, körülbelül megegyezik azzal a hellyel, amit ma Párizsban a „Festők terének” hívnak. Hiszen a festők tere, ami egyben egy turista látványosság is, ahol több száz festő alkot és árul egyszerre, szintén a Monmartre-n található. Úgy tűnik a Montmartre így vagy úgy örökre összefonódik a festészettel.
A gipszet aztán hevítésnek vetették alá, így elveszítette kristályvíztartalmának jelentős részét, ezt hívjuk, napjainkban alabástrom gipsznek, vagy modell gipsznek különböző osztályozások szerint.
Ezt az anyagot ez idő tájt „Gesso Grossonak” (vastag gipsz, oltatlan gipsz) nevezték.
A gipszkővel ellentétben mely víz hozzáadásával sem változtatta meg tulajdonságait, az égetett gipsz, ha vizet adunk hozzá, pótolja az égetéssel elveszített víztartalmát és visszaalakul gipszkővé (gipsz kötése).
Ha a gipszhez sok vizet adunk és folyamatosan keverjük, idővel „bedöglik”elmarad a kötési folyamat, és egy vizes homogén, vagy darabos masszát kapunk a keverés intenzitásának függvényében, mely már nem köt meg többé. Ez volt a „Gesso Sottile”
A Gesso alapokat széles körben pl. az aranyozási munkálatoknál, a tempera és olajfestészetben, de a Fresco és Secco munkáknál is alkalmazták.
Hagyományosan 3 fő típusát ismerjük a Kréta alap a Fél krétaalap és az Olajalap.
A Kréta alap kifejezés senkit ne tévesszen meg, ezek a megnevezések elsősorban az alapozóban felhasznált olaj mennyiségét, ill. a Kréta alapnál annak hiányát jelöli. A valódi gipsz helyett gyakran használnak Kréta porokat, márványlisztet, és egyéb ásványi őrleményeket is.
A fenti kategória mára tovább bővült a különböző diszperziós és akril alapozókkal stb.”
Mint ahogyan az előző leckében is szó volt róla, az enyvoldathoz a legjobb a bőrenyv, különösképpen a francia nyúlbőrenyv.
Létezik még a háztartási festékboltokban is kapható, csontenyv, ennek kötőereje nagyobb, mint a bőrenyvé, de sokkal ridegebb annál, ezért kevésbé alkalmas festészeti célokra. Bár ha fatáblát impregnálunk vele, akkor arra megfelelő lehet, hiszen ott kevésbé, okoz problémát a ridegebb réteg, mint a laza hajlékony vászonnál.
Van, aki a kettő enyvet kombinálja, pl. 1:1 arányba keveri őket, és ezt a keveréket oldja aztán fel. Ez egy kompromisszumos megoldás, hiszen némileg erősebb lesz, mint a bőrenyv, de nem lesz annyira rideg, mint a tiszta csontenyv. ráadásul mivel a csontenyv jóval olcsóbb a nyúlbőrenyvnél, így pénzt is megtakarítanak.
Az enyvoldat készítése.
A hagyományos nyúlbőrenyvet, általában granulátum, vagy por formájában lehet megkapni. Napjainkban egyes művészellátókban kaphatóak, olyan enyvek, melyek folyékony, massza állapotban kerülnek forgalomban, az ilyen fajtáknál ellenőrizni kell a gyári ajánlásokat, mert egyrészt ezek más anyagokat is tartalmazhatnak, másrészt valamennyi víz már gyárilag hozzájuk lett adva. Így ezekre itt most nem tudunk konkrét ajánlást írni.
Tehát a legjobb, ha száraz formában jutunk hozzá az enyvhez, mert ott a folyamatot és az arányokat ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani.
Az enyv kb. 600 % vizet tud magába szívni, ez azt is jelenti, hogy kb. 5-6 szorosára duzzad, áztatás közben.
Az enyvet először elő kell áztatni. Erre a tökéletes és könnyebb oldódás miatt van szükség. Az előáztatás alatt, nagyjából el oldódik az enyv. A biztos oldódás érdekében, kb. 24 órát kel elő áztatni.
Az előáztatott enyv, a 24 óra elteltével, viszonylag csomómentesen eloldódott, és beduzzadt. Ekkor kel melegíteni.
A melegítést, nagyon kíméletesen kell, végezni, ugyanis az enyvben lévő fehérjék, hő hatására, bomlani kezdenek. Ez egyrészt, gyengíti az enyv kötőerejét, másrészt, elkezd az enyv romlani. A romlott enyvnek pedig elviselhetetlenül büdös szaga van.
A maradék enyv is napok alatt megromlik, ezt az egyre erősödő kellemetlen szagáról vesszük észre. A romlott enyvben lévő fehérjék elbomlanak, ezek részt vesznek az enyv kötésében is, tehát a romlott, büdös enyv nem alkalmas alapozásra, mert nem fog erősen kötni. Tehát mindig annyi enyvet készítsünk, amennyit 1-2 napon belül el is használunk. Ezért az alapozásnál praktikus mindig egyszerre előre dolgozni, és nagyobb adagokat lealapozni előre.
Az enyv melegítését ezért, vízfürdőben kell végezni, hogy a forró edény aljával ne érintkezzen az enyv közvetlenül. Ez úgy történik, hogy egy edénybe vizet teszünk és ezt a vízzel teli edényt tesszük a tűzhelyre. az előáztatott enyvet egy kisebb füles lábasba tesszük. Ennek a kisebb lábasnak, akkorának kell lennie, hogy a a lábas fülei, fennakadjanak, a nagyobb vízzel teli edény peremén, míg a kis lábos alja, beleér a forró vízbe, de nem érintkezik a nagyobb edény aljával.
Az előáztatott enyvet ezzel a módszerrel addig melegítjük, míg kb. 60 Celsius fokos lesz. Ezen a hőmérsékleten maradéktalanul eloldódik az enyv. Ha ez megtörtént azonnal le kell venni a tűzről. És az enyvoldat elkészült.
Ha nem áztatnánk elő az enyvet, akkor ez a folyamat, sokkal tovább tartana, és túl sokáig lenne, az enyv kitéve a melegnek, és elkezdenének a benne lévő fehérjék bomlani.
Felhasználásakor is többnyire melegen kell használni, mert az enyvoldat erőségétől függően hidegen gyakran megmerevedik. Újra melegítve viszont ismét híg lesz. Mivel a többszöri melegítés sem tesz jót neki, ezért, érdemes, mindent előkészíteni és amint készen van azonnal felhasználni.
Az enyvoldat arányai
Az enyvoldat arányait úgy adjuk meg, hogy a száraz enyv granulátumot grammban adjuk meg. Eszerint egy rész enyv 1 grammot jelent.
A víz arányát milliliterben adjuk meg, tehát 1 rész víz, 1 millilitert jelent.
A legtöbb recept, általában az enyv oldat arányát, 50:1000-100:1000 arányszámok közötti értékben adja meg.
A leggyakoribb arány a 80:1000 arányú enyv oldat.
Vagy ha nem grammban és milliliterben adjuk meg, hanem dekagrammban és deciliterben akkor 8 : 10 azaz 8 dkg enyv és 10 deciliter víz.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy 80 gramm, azaz 8 dkg száraz enyvhez adunk 1000 ml, azaz 1 liter vizet.
Ezt a keverést legcélszerűbb mindjárt az elő áztatásnál beállítani.
Tehát a folyamat: 8 dkg enyvet összekeverünk 1 liter vízzel és hagyjuk állni 24 órán át. A 24 óra elteltével vízfürdőben 60 Celsius fokig melegítjük, míg az enyv tökéletesen eloldódik. Ezzel az enyvoldat elkészült.
Ekkor mennyiségnél többet nem kell egyszerre elkészíteni, sőt ha kevesebbre lesz szükségünk, akkor egyszerűen számítsuk ki a fenti képletből arányosan a szükséges mennyiséget.
Pl. Fél liter enyvoldathoz, szükséges 0,5 liter víz és 4 dkg enyv granulátum, vagy enyv por. stb
Természetesen számolhatnánk százalékban is, egyébként így egyszerűbb is, a fenti levezetést a félreértések elkerülése végett, és a gramm és milliliter béli különbségekből eredő zavarok elkerülése végett adtam meg.
De innentől kezdve használjunk százalékokat. Tehát a fenti példát százalékban akarnánk megadni, akkor azt mondjuk, hogy 8%-os az enyvoldat, hiszen a 80 gramm az 1000 ml-nek a 8 %-a, ha számtanilag számoljuk.
Az enyvoldatnak van még egy olyan tulajdonsága, hogy melegen folyékonyabb, hígabb a konzisztenciája, mint kihűlt állapotban. Emiatt, amikor bizonyos alapozókat készítenek vele, pl. fél kréta alap, akkor szokták melegen használni, hogy nagyobb ellenőrzés alatt tudják tartani a folyamatot.
Az enyvoldat készítése képekben.
A megduzzadt, előáztatott enyv bekészítve a vízfürdőbe.
A kész enyvoldat, lehet ilyen víztiszta, ez főleg a jó minőségű francia nyúlbőr enyv használata esetén lesz ilyen áttetsző…
…vagy lehet ilyen kissé zavaros, ha olcsóbb minőségű bőrenyvet, vagy csontenyvet használunk. A lényeg, a homogén, csomómentes állag.
Összefoglalás
Tehát 6-8 %-os enyvoldatot úgy készítünk, hogy 60 – 80 gr granulált nyúlbőrenyvet áztatunk 24 órán keresztül 1 liter hideg vízben, majd max 60 Celsius fokon vízfürdőben véglegesen is feloldjuk. Ezt 1-2 napon belül fel kell használnunk, részben vásznak, farostok impregnálására, részben kréta, fél kréta esetleg olaj alapok komponenseként. Ilyenkor a kész alapozót is el kell használni, 1-2 nap alatt, mert az is megbüdösödik, és megromlik, a benne lévő enyvtől.
