Kötőanyagok
A festék definíciója
A festészet a képzőművészetek azon ága, ahol a kifejező eszköz festékkel történik.
Festéknek nevezzük az olyan anyagokat, ahol a színes pigmenteket, valamilyen nedves hordozó anyaggal, nedves, kenhető állagúvá keverjük, és kötőanyag segítségével szilárdan rögzítjük..
A festékkel szemben több elvárásunk is van.
A festék legyen kenhető, ez feltételez egy valamennyire folyékony, vagy legalábbis lágy és nedves konzisztenciát.
A fenti követelmény úgy teljesüljön, hogy a festészetben használatos technikákra alkalmas legyen, és/vagy alkalmassá tehető legyen a festék, pl. ecsettel, festőkéssel való munka, lazúr, impasztó, sfumato technikák stb.
A festék szilárdan kössön az alaphoz, maradandóan tartós kötést hozva létre.
A festékfilm fölkenés után valamennyi idővel, képezzen szilárd, később el nem kenődő filmréteget.
A festékfilm, mutassa meg a benne lévő pigmentek színét, karakterét és azt maradandóan is képes legyen a lehető leghűbben visszaadni.
A pigmentek nedvesítése, hordozása.
A festészetben használatos pigmentek normál megjelenési formában, száraz porszerű anyagok, un. pigment porok. Ahhoz, hogy festékként kenhetőek legyenek, szükséges valamilyen nedvesítő anyag felhasználására. Ezek a nedvesítő anyagok, egy kivételével (szilkés akvarellfesték) hordózó anyagként is funkcionálnak. Azaz hordozzák vagy önmagukban tartalmazzák a kötőanyagot és a pigmentet egyaránt.
Hordozás alatt azt értjük, hogy ha kinyomod a tubusból a festéket, akkor a nedves állapotú, hiszen ez a nedves hordozóanyag hordozza a pigmenteket és a kötőanyagokat.
Egy kivétel van a szilkés akvarellfesték, ahol a festék száraz, mert ott munka közben adjuk hozzá a nedvesítőszerként szolgáló, vizet, hogy festékünk a papírra kenhetővé váljon.
Bár a tanfolyam során szót ejtünk a pasztellkrétákról is, az lényegében rajzeszköznek számít, (bár szokták a pasztell technikát pasztellfestésnek is nevezni) így most itt nem említjük.
Tehát a festéknek szüksége van egy nedvesítő hordozóanyagra, ami biztosítja az amúgy száraz pigment nedves, kenhető festék állagát.
A nedvesítő szereknek van még egy felhasználási területe, a festék készítésnél. Ilyenkor bizonyos pigmentek nehezen nedvesíthetőek, ilyenkor mielőtt a folyékony hordozóval összekeverjük, egy bizonyos nedvesítőszerrel nedvesítjük meg, pl. denaturált szesz, alkohol, terpentin és víz. Ebben az összefüggésben az imént felsorolt, anyagok a nedvesítőszerek, de normál esetben, átlagos pigmenteknél maga a folyékony hordozó anyag egyben a nedvesítő szer is.
Tehát ezek alapján elmondhatjuk, hogy minden hordozóanyag nedvesítőszer is, de nem minden nedvesítőszer hordozóanyag.
A festék hordozóanyagok típusai.
A festék hordozóknak 3 fajtája van
- Kötőanyagot nem tartalmazó folyadékok, melyekhez külön kell kötőanyagot adagolni. Pl. víz. A víz az akvarell és akrilfestékek hordozóanyaga, és nedvesítőszere, de önmagában nem tartalmaz kötőanyagot, azt külön, hozzá kell tenni.
- Kötőanyagot mesterségesen tartalmazó hordozóanyagok. Amikor a fenti kategóriához, pl. vízhez, előre keverünk megfelelő kötőanyagot. Ezáltal mesterségesen készítünk belőle, kötőanyagot tartalmazó hordozóanyagot. Pl. Amikor vízhez akrilgyantát, vagy gumiarábikumot adunk, ezzel a kezeléssel változtatjuk kötőanyag tartalmú hordozóanyaggá a vizet, akril vagy akvarellfestékekhez.
- Természetes formában kötőanyagot is tartalmazó hordozóanyagok. Pl. Száradó olaj, tojás stb. Az ilyen anyagok képesek önmagukban is betölteni a kötőanyag és hordozóanyag szerepét akár módosítások nélkül is, mert mindkét anyagot önmaguktól is tartalmazzák.
Bár itt a pontosság végett, 3 kategóriát jelöltünk, meg, valójában használat szerint, csak az utolsó 2 kategória számít, hiszen a kötőanyag nélküli hordozókat általában mindig úgy alkalmazzuk, hogy felhasználás előtt, hozzáadjuk a kötőanyagot.
Nedvesítő szerek a száraz pigmentek nedvesítéséhez
A festék nedvesítésére tehát a következő anyagokat használjuk.
Víz
Alkohol
Denaturált szesz
Terpentin
Száradó olajok
Továbbá minden olyan anyag, amely hordozóként is funkcionál
Hordozóanyagok
Víz
Száradó olajok
Tojás
Fügetej
Méhviasz és egyéb viaszok
Mint láthatjuk, itt már nem szerepelnek azok az anyagok, amik kizárólag a rosszul nedvesíthető pigmentek előnedvesítését szolgálják pl. alkohol.
Kötőanyagok definiálása
Kötőanyagoknak nevezzük azokat az anyagokat, melyek képesek a folyékony és nedves festékfilmben olyan változásokat előidézni, hogy azok végül egy kemény. száraz tartós festékfilmet hozzanak létre.
Egyes kötőanyagok, önmagukban hordozók is, míg másokat előbb valamilyen nedves hordozóanyaggal kell feloldani, így hozva létre a 2 anyagból egy kötőképes hordozót, anyagot, mely innentől mál kötőanyag is egyben
Tehát egyrészt léteznek az olyan természetben is megtalálható kötőanyagok, mely önmagukban is nedvesek és hordozóként is funkcionálnak, másrészt vannak, olyan anyagok melyeket össze kell kevernünk nedvesítőszerrel, így együtt válnak hordozó és kötőanyaggá.
Amikor egy kötőanyag még nincs összekeverve, nedvesítő és hordozóanyagával, akkor szimplán kötőanyagnak nevezzük.
Mikor a kötőanyagot összekeverjük a nedvesítő, hordozóanyagával, akkor az így nyert keveréket, kötőmédiumnak hívjuk.
Vannak olyan receptek is, mikor többféle természetes kötőképességű hordozót keverünk egymással, pl. tojástempera (víz + olaj + tojás).
Innentől kezdve, tehát minden festék készítésre természetes módon kötőképes hordozóanyagot természetes kötőanyagnak. Továbbá minden mesterségesen kevert hordozóanyagot kötőmédiumnak nevezünk. És a nedvesítésre képtelen kötőanyagokat, melyeket önmagukban sosem, csak keverékben használunk, nevezzük kötőanyagoknak.
Kötőanyagok
Gyanták és balzsamok
Tűlevelű fák és citrusfélék, folyékony vagy megszilárdult váladéka. Fajtától függően, többnyire valamilyen illóolajban, néha szeszben oldódnak. Pl. Terpentin, denaturált szesz stb. Levegővel érintkezve az oldott gyanta szilárd filmréteget képez. Festékkészítésben ritkán, csak kiegészítő komponensként alkalmazzák, fontos szerepük a lakkok és különböző festőszerek készítésében van.
Oldószerben oldódó műgyanták
A szintetikus gyantáknak napjainkban igen széles választéka létezik. Ezeknek jelentős része, oldószerben oldódik.
Regalrez gyanta
Ezek a szintetikus gyanták, elsősorban festménylakkok esetleg ritkán festőmédiumok készítésére valók. Ilyen szintetikus gyanta, pl. a Regalrez gyanta.
Regalrez Gyanta
Alkyd gyanták
Az alkyd gyanták poliészterezett növényi olajok, ez a növényi olajok egy szintetikus módosítását jelenti. Az alkyd gyantákat az olajfestészetben használják festőszerként, vagy alkyd olajfesték kötőanyagaként. előnyük a rendkívül gyors száradás.
Cellulóz enyvek
A Cellulóz enyvek olyan természetes cellulózból előállított szintetikus ragasztóanyagok, melyek vízzel oldhatóak, és levegőn száraz filmréteget képeznek. Megszáradt állapotban ismét visszaoldhatók.
CMC Tapétaragasztó
A legismertebb változatuk a Metil- Cellulóz és a Carboxil-metil-cellulóz. Rövidítve MC vagy CMC. Napjainkban könnyű hozzáférnünk, a közönséges tapétaragasztók formájában. Nézzük, meg mi van a tapétaragasztóra írva. Ha MC vagy CMC akkor alkalmas nekünk. Felhasználási területük a festészetben a tempera emulziók készítésében van. Így cellulóz festéket készíthetünk, melyet a tojástemperához hasonlóan használhatunk, annyi különbséggel, hogy a cellulóz festék hosszabb ideig eláll és tubusban is könnyen tárolhatjuk a tojástemperával ellentétben.
Kötőmédiumok
Enyv
Az enyv oldat, amit az alapozásnál részletesen tárgyaltunk, önmagában egy kötőmédium is, hiszen a szilárd enyvet vízben oldottuk, és a 2. leckében leírtaknak megfelelően kötőanyagként funkcionál. Az enyvoldatot, a Secco festésnél használták a múltban. A secco a falfestészetnek az a változata, ahol a frescoval ellentétben nem a nedves vakolatot színezik meg, hanem a már megszáradt és megfelelően alapozott vakolatra festettek.
Tojás
A tojás az egyik legősibb kötőanyag. A tojás fehérje és a sárgája, külön-külön is vagy együtt is képes kötőanyagként funkcionálni. Mivel ez egy nedves anyag, ezért akár nedvesítő, hordozó anyagnak is tekinthetjük, bár így ritkán használják, többnyire valamennyi vízzel, vagy vízzel és olajjal is esetleg még gyanta oldattal is keverik. Temperafestékek kötőanyaga és olajfesték médiumok komponenseként funkcionál.
Fügetej
A megsértett fügefa tejszerű, fehér nedve. Régi tempera receptek kötőanyaga, ugyanis a fügetej hasonlóan a tojáshoz képes levegőn szilárd filmréteget képezni.
Méhviasz
A méhviasz 65 Celsius fokon megolvad, és folyékony állagot vesz fel, így olvadt állapotban képes pigmentekkel elegyedni. Miután kihűlt, színes viaszt kapunk. Ezt aztán újra megolvasztva az alapra felvihetjük, ahol kihűlés után újra megszilárdul, és azon megtapad. Ez a hagyományos, napjainkban is reneszánszát élő, az ókori Görögországból származó festőtechnika az enkausztika.
A viaszt, terpentinben is fel lehet oldani, így akár száradó olajokkal, és oldott gyantákkal is keverhetjük így készül pl. az olajpasztell kréta, vagy különböző festőszerek és lakkok adalékanyaga lehet.
Olajfestékhez is szokták használni, max 2 %-ban adalékanyagként. Olyan pigmentekhez, melyek egy idő után az olajtól szétválnak, vagy nem őrzik meg sűrűségüket, hanem visszahígulnak.
Winsor & Newton Méhviasz paszta
Napjainkban világszenzáció, hogy az amerikai Naturalpigments cég, megoldotta, hogy a méhviasz vízzel oldható legyen és így egy gyorsan száradó az olaj és az akril festék tulajdonságait ötvöző oldószermentes festéket hozott létre. Ennek a Ceracolors nevű festéknek a kötőanyaga ez a vízzel oldhatóvá tett méhviasz.
Olajok
Az olajok az olajfestészet köző és hordozóanyagai is egyben.
A zsíros olajok zsírsavból és glicerinből képzett vegyületek, olyan zsírok, melyek normál szoba hő-mérsékleten folyékony halmazállapotúak. Magasabb hőmérsékleten folyékonyak, alacsonyabb hőmérsékleten megmerevednek, megkeményednek. A művészek olyan növényi olajokat használnak, melyek telítetlen zsírsavakat tartalmaznak. A telítetlen zsírsavak levegővel érintkezve oxidálódnak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy száradás közben elasztikus filmréteget képeznek. A száradás során az olajokban egy egész sor, bonyolult fizikai és kémiai folyamat játszódik le. Melyek kémiai nyelven leírva, oxidációs, izomerizációs és polimerizációs folyamatok együtt hatásaként zajlanak le. A száradás közben ún. oxinok keletkeznek, melyek oldószerben száradás után már nem oldódnak. Az olajok ezzel a tulajdonságukkal válnak igazán alkalmassá festéstechnikai felhasználásra.
Az olajok fajtái
Az olajokat sokféleképpen lehet csoportosítani, (pl. száradó, félig száradó és nem száradó olajok) tekintetbe véve, hogy mi eleve csak a festészeti szempontból érdekes un. „száradó és félig szára-dó zsíros olajokkal” és egyes illó olajokkal foglalkozunk, ezért jelen kiadványban két csoportra osztjuk az olajokat. Az első részben a tiszta növényi zsíros olajok kerülnek bemutatásra, ezek általában, hidegen préselt olajok, melyek sok esetben étkezési minőségűek is lehetnek. Vagy az illó olajok esetében vízgőzzel desztillált tisztított nyers olajok. A második részben az alap olajok, valamilyen eljárással való módosított változatait láthatjuk.
Zsíros olajok
Alkáli finomított olajok
A művészellátóban kapható olajok néhány kivételtől eltekintve általában úgynevezett „alkáli finomított olajok” ez a tisztítási eljárásra utal. Az ilyen finomított olajok a tisztító eljárás következtében világosabbak. Ezt a világosság és az eljárás gazdaságossága miatt használják a gyártók kevés kivételtől eltekintve az ilyen olajokat mind a festékek, mind a festőszerek alapanyagaként.
Az alkáli finomított olajoknak mindazonáltal van néhány hátránya. Az egyik a megváltozott sav-lúg bázis egyensúly ez a finomítási eljárás alatt hozzáadott anyagok következménye.
Az eljárás következtében az olajokból eltávolítódik, a telítetlen zsírsavak jelentős része, melyek az olaj száradó képességéért felelősek. Ezáltal az egyébként jól száradó olaj, rosszul, gyengén száradóvá válik. Ezt kompenzálva a gyártók mindenképpen szikkatívokat adnak az olajhoz, így visszaadva annak száradó képességét. Azonban a szikkatívok jelenlétükkel többek között a nagyobb mértékű sötétedésért is felelősek. Így végül is a végeredmény egy olyan olaj, amely kezdetekben megfelelően világos, de később a kiinduláshoz képest nagyon sokat sötétedik a száradás közben és után.
Umton Művész Lenolaj (Alkáli finomított)
Könnyen belátható, hogy ez nem ugyanaz az anyag, amit a régi mesterek használtak, így nem is várható ugyanaz a hatás.
Jogosan felmerülhet az olvasóban a kérdés, akkor „Miért így csinálják a gyártók”?
Erre egy összetettebb válasz van.
Mindenek előtt induljunk ki abból, hogy az olajok sötétedési hajlama ismert tény ezért már eleve nem kell magyarázkodni egy sötétedő olaj miatt. Másodsorban az így előállított olaj, mindenképpen gazdaságosabb, mint a hagyományos tisztítási módszer. Valamint a gyártók kénytelenek az egyenlő minőség érdekében uniformizálni az olaj minőségét, hiszen bevált receptúráikban egy-egy adott minőségű olajhoz igazodik a formula, amit a legegyszerűbben úgy lehet elérni, ha ilyen mértékben „belepiszkálnak” az olaj alapanyag előállításába. A hidegen sajtolt, és hagyományos módon tisztított olajok, bár önmagukban, természetes formájukban sokkal alkalmasabbak festék alapanyagként. Minden tekintetben felülmúlva az alkáli finomított olajokat, azonban tulajdonságuk és minőségük olyan eltéréseket mutathat, melyeket egy nagy mennyiséget termelő gyár nem engedhet meg magának. Kisüzemi vagy házilagos mennyiségek esetén, viszont ki lehet aknázni ezeket az előnyöket, hiszen itt a folyamatos emberi kézműves kontroll miatt, ezek az eltérések nem számottevőek, nem zavaróak.
Hidegen sajtolt olajok
A hidegen sajtolt olajok alatt a reform konyhák által is használt, tiszta hidegen sajtolt olajokat értjük. Ezek úgy készülnek, hogy a magokat válogatás és tisztítás után hidegen préselik és az így keletkezett olajat egyszerű szűrés után palackozzák. Van olyan változat ahol a magokat préselés előtt enyhén pörkölik, a finomabb aromák kinyerése végett, ezek étkezési élvezeti szempontból előnyösek, festészeti szempontból viszont előnytelenek, mert az így készített olaj sötétebb színű, mint a pörkölés nélküli változat.
A hidegen sajtolt olajokat reformboltokban, vagy közvetlenül a termelőtől beszerezhetjük. Az alkáli finomított olajoknál említett hátrányokra itt nem kell számítanunk. Ez az olaj, kémiailag ugyanaz lesz, mint a régi mesterek által használt olaj. Persze itt is vannak előnyösebb és előnytelenebb fajták. Ezeket kis tapasztalattal ki tudjuk válogatni.
További előnyük, hogy olcsóbbak. Tájékoztatásul jelen időpontban (2014) Magyarországon 1 liter Alkáli finomított lenolaj művészellátós beszerzési ára kb. 3600,- Ft ugyanekkor hidegen sajtolt lenolajat 1500 Ft/l áron tudtam beszerezni.
Itt fontos megjegyezni, hogy a háztartási festékboltokban kapható lenolajkence vagy lenolaj néven árult termékek művészeti célra teljesen alkalmatlanok nem is arra készülnek.
Egyes kisebb mennyiségben gyártó úgynevezett kézműves művészfesték gyártó manufaktúrák a mai napig is kizárólag hidegen sajtolt olajból készítik extra magas minőségű festékeiket, de a nagyobb gyártók közül is van rá példa pl. a Legendás minőségű Hollandiai Old Holland festékgyár, akik a mai napig hidegen sajtolt olajból készítik hagyományos kőhengeres őrlőmalmokkal a festéket.
A hidegen sajtolt olajok hátránya, hogy alapból sötétebbek, mint az alkáli olajok, bár egyes kutatások szerint ezek a kiindulási alaphoz képest csak kismértékben sötétednek ellentétben az alkáli olajokkal.
Szerencsére lehetőségünk van házilagos hagyományos módszerekkel tisztítani, világosítani őket.
Lenolaj
A lenolajat már a korabeli Németalföldi festők is előnyben részesítették a többi olajjal szemben, ennek legfőbb oka a hűvösebb éghajlati körülményeik voltak, melyek kedvezőtlenül befolyásolták az olajok száradási idejét. Ellentétben pl. a napfényes Itáliával, ahol az északi festőkkel ellentétben sokkal gyakrabban használtak egyéb olajokat, pl. dió olajat is.
Solio Hidegen sajtolt lenolaj
Az érett lenmagból sajtolt olaj, a festékek alapanyagaként és festőszerként, médiumok alapanyagaként is leggyakrabban használt, leginkább elterjedt olaj. Ez kedvező árának és gyors száradásának köszönhető. Az olaj minősége nagyban függ a felhasznált lenmag tisztaságától, érettségétől, fajtájától, a sajtolás módjától stb. Minden olajnál így a lenolajnál is elmondható, hogy a szennyeződések, idegen anyagok, más magok, gyomok, piszok stb. jelenléte a magok közt sajtolás előtt a végeredmény tisztaságát nagyban befolyásolja. A kevésbé tiszta olaj, eleve sötétebb, üledékes, sárgulásra, barnulásra hajlamosabb lehet, mely a festményt tönkreteheti. A festékgyárak ritkán használják az olajokat így tisztán, mert tulajdonságaik eltérőek lehetnek és az gyártástechnikai szempontból kedvezőtlen lehet. A művész azonban kiválóan használhatja a hidegen sajtolt, étkezési lenolajat művészeti célokra, festék, festőszer, médiumok készítéséhez házilag.
Színe a világos halványfehéres sárgától. a sötét sárgásbarnáig terjedhet. Festészeti szempontból a világos, tiszta olaj az előnyösebb.
Száradási ideje 20 Celsius fokon vékony rétegben kb. 5 nap alatt szárad.
A pigmentekkel és egyéb anyagokkal keverve a száradási idő a hozzáadott anyag tulajdonságától, és a réteg vastagságától stb. függően csökkenhet vagy nőhet. Fontos megjegyezni, hogy az olaj száradási ideje, nem egyezik meg a festék száradási idejével, aminél a festékfilm réteg felülete ugyan néhány nap alatt tapintásra száraz, nem ragad, de a teljes átkeményedési, száradási idő általában 3-12 hónapig is eltarthat!
Egyes Művészek kedvezőbb ára miatt gyakran a háztartási festékboltban is megvásárolható, lenolaj, lenolajkence ill. olajfesték hígító néven forgalmazott anyagokat használják.
Ez nagyon rossz, mondhatni káros gyakorlat és minden lelkiismeretes alkotót óva intek tőle. A fent említett kollégák is bizonyára csak a helyes információ hiányában nyúlnak ilyen anyagokhoz, más ésszerű magyarázatot nem látok az ilyen alkalmazásokra.
Ezek az olajok abszolút ipari minőségűek és nem arra lettek optimalizálva, hogy a festészetben használjuk őket. Az ilyen olajok sokkal sötétebbek, fajtájuktól függően rengeteg szennyeződést, adalékanyagot, szárítókat akár oldószereket is tartalmazhatnak.
Ezekkel a legnagyobb baj, hogy nem ismerjük a pontos összetételüket, így nem tudhatjuk, milyen problémákkal számolhatunk használatuk közben.
Az ilyen anyagok arra valók, hogy ipari háztartási festékeket hígítsanak, natúr fa szerkezeteket eresszenek be velük. Ezek a felhasználási területek, nem követelnek olyan mértékű időtállóságot, amit egy olajfestménytől elvárunk. Így nyilván nem is kapjuk meg ezt az opciót az efféle termékektől.
Tehát ne így akarjunk spórolni, ha jót, akarunk!
Dióolaj
A dióolaj a diófa (Juglans regia) terméséből hidegen sajtolt olaj. A dióolaj festészeti célú felhasználása a 19-20. században méltatlanul háttérbe szorult, szerencsére napjainkra ez a helyzet némileg változni látszik, egyes Nyugat-európai és USA-beli kisebb kézműves festékgyártó manufaktúrák újra elkezdték a dióolajat festék alapanyagként és festőszerként alkalmazni. A dióolajnak számos előnye van az egyéb olajokhoz képest. Egyik ilyen előnye, hogy házilag is könnyen előállítható.
Solio Hidegen sajtolt dióolaj
A dióbelet a héjától, a belső válaszfaltól és egyéb szennyeződéstől gondosan külön kell választani, majd apróra törni. Ezután szűrőben forrásban lévő víz fölé kell tenni, és addig gőzölni, míg meg nem lágyul. Ezután valamilyen vászon anyagban, háztartási gyümölcs, vagy szőlőprésben ki kell préselni. Így a lehető legtisztább, legkiválóbb minőségű dióolajat nyerjük.
A dióbél igen sok, kb. 40-60 % olajat tartalmaz így 1 kg dióbélből, kb. 40-45 dkg olaj nyerhető. A kellő tisztítás azért is fontos, mert a dió burok és levél egyes részei juglont és tannint, tartalmaznak, ami erős festőanyag, így az olajat sötétbarnásra színezi, továbbá, a héj és a belső válaszfal is tartalmazhat színező hatású anyagokat, csersavakat, hidro-juglont stb.
A régi mesterek 15-17. századig főleg dióolajat használtak a lenolaj csak később terjedt el nagymértékben. Cennino Cennini, Giorgio Vasari, Mark Gottsegen, Pip Seymour és Leonardo da Vinci is említi írásaiban. Tiziano és Albrecht Dürer is használták, a dióolaj használata németalföldi mesterek technikájában érte el csúcspontját többek között Rubens és Van Dyck festészetében. De kimutatták olyan impresszionisták festményeiben is, mint Monet, Pissarro és Cézanne.
Tulajdonságait tekintve a lenolaj és a mákolaj között helyezkedik el. A mákolajnál lényegesen gyorsabban szárad, a lenolajnál lassabban. Sárgulási hajlama nagyon kicsi. Színe igen világos, fehéres sárga, zöldessárga. -18 Celsius fokon kezd megdermedni.
Néhány olyan tulajdonsága van, amit rosszul értelmeznek, és ami miatt kevésbé használják. Egyik, hogy könnyen avasodik. Azonban el kell mondani, hogy az avasodás nem más, mint az olaj oxidációja, ami a száradást jelenti és valójában festéstechnikailag kívánatos, csupán kissé kellemetlen szaga az, ami ellene szól. Avasodásról akkor beszélünk, ha az oxidáció kellemetlen szagokkal, ízekkel jár együtt, ami többnyire az olajban található nemkívánatos szennyeződések következménye. Ezt leginkább tiszta olaj használatával és megfelelő tárolással lehet elkerülni. A friss dióolaj megfelelően tárolva (sötét színű lezárt üvegben) oxigéntől és napfénytől elzárva, sokáig megőrzi frissességét. Továbbá a kiváló minőségű, nagy tisztaságú, szennyeződésmentes olajok kevésbé avasodnak. Ugyanis az olajban jelenlévő egyéb anyagok felelősek a kellemetlen szagokért.
Másik ilyen tulajdonsága, amit felrónak neki a lassabb száradási idő, ami szintén gyenge ellenérv, hiszen egyrészt egyes művészek pl. portréfestők, klasszikus realisták, stb. akik nem a la príma festenek, kifejezetten keresik a hosszabb ideig nyitott, tehát lassabban száradó festékeket. Azon kívül a különböző szárító médiumok, szikkatívok, természetes és alkyd gyanták használatával, a száradási idők drámaian (akár 1-2 napra) megrövidíthetők.
Festészeti célra talán a legkiválóbb olaj. Bár lassabban szárad a lenolajnál, sárgulásra alig hajlamos. Ugyanakkor a lenolajjal ellentétben nem a felszínétől kezd „befelé” száradni, hanem az egész rétegvastagságban egyszerre, együtt, harmonikus ütemben szárad. Ez a tulajdonsága a kezdeti, lassabb száradási időt, hosszútávon gyorsan kompenzálja. A dióolaj száradásakor képződő linoxin-film szebb és ellenállóbb más olajokhoz képest, a dióolajból készített festék, üvegesen fénylőbb, a színeket mélyíti, telíti és hosszú időn át tartósabb marad, továbbá nem sárgul annyira. Amikor a festő dióolajjal eldörzsölt festékkel fest, megtapasztalhatja azokat az egyedülálló áramlási tulajdonságokat, amivel az ilyen festék bír.
Egyes ellentmondó kutatások szerint hajlamosabb a repedezésre, mint a lenolaj, ezért is kerülendő a használata, más kutatások pont az ellenkezőjét támasztják alá és a lenolajat nevezik meg a repedezésre, hajlamosabb olajnak.
Az igazság valószínűleg az, hogy a nem megfelelő anyag használat vezet a repedések kialakulásához. Tekintve, hogy a dióolaj kezdetben-lassabban szárad, gyakran adnak hozzá siccativokat melyek túladagolása könnyen vezethet a fent említett repedések kialakulásához.
A dióolaj további nagy előnye minden más olajjal szemben, hogy nagyobb a pigment felvevő képessége. Ez azt jelenti, hogy adott mennyiségű olajban nagyobb lesz a pigment koncentráció, mint más olajban, ami növeli a festék színező erejét, végső soron akár kevesebb festék is elég ugyanannyi felület színnel való telítéséhez.
De ebben a tulajdonságában nem is ez a szenzációs, hanem az, hogy a pigment olaj arány a sovány irányába mozdul el a dióolaj esetében. Ezek szerint pl. száz gramm pigmenthez kevesebb dióolajra van szükség, mint bármely más olajból ugyanazon konzisztencia eléréséhez.
Tudjuk, hogy minden kötőanyag a festmény szempontjából a szükséges rossz, hiszen már kezdetben is majd a kor előrehaladtával a kész festményen is befolyásolják a tiszta színt. Az ideális pigment az lenne, ami tiszta állapotában is megköt, és nem kellene különböző segéd és kötőanyagokkal elcsúfítani, de hát ilyen nem létezik ezért szükségünk van kötőanyagokra, jelen esetben olajra. Akkor viszont előnyösebb olyat használni, amiből kevesebb kell. Ez különösen az olyan nagy mennyiségű olajat felszívó pigmentekre érvényes, mint pl. az égetett sienna, ami kb. 180 % olajat is képes felvenni.
Meglévő festékünket dióolajjal úgy „javíthatjuk” fel, hogy valamilyen szívó alapra, itatós papír, alapozatlan farost stb. kinyomunk a tubusból festéket, és megvárjuk, míg a festékből az olaj egy részét a szívó alap elszívja. Amikor ez megtörtént akkor a hiányzó olajat dióolajjal pótolva átkeverjük a festéket és már ki is próbálhatjuk. Ezen kívül érdemes kipróbálni festőszerként is.
Festő szemmel nézve a dióolajos festék és festőszerek használata egy különleges élmény, mely új távlatokat nyit a művész számára.
Dió olajat használ számos kisebb festékgyártó manufaktúra a világon ilyenek az Amerikai Blue Ridge, az East Coast a M. Graham és a Robert Doak valamint az Ausztrál Landgridge.
Mákolaj
A mákolaj kémiailag más összetételű, mint a lenolaj ennek következtében, a filmréteg száradás után sokkal lágyabb, egyesek szerin t túlzottan is az. Erre mondjuk Kurt Wehlte rácáfol könyvében, (A Festészet anyagai és technikái – Balassi Kiadó – Budapest 2004.) A pigmenttel keverve ez a lágyság nem érzékelhető jelentősen, sőt előnyös lehet a rugalmasabb felület az olyan öregedési hibák megelőzésében, mint a festék berepedezése, lepattogzása stb.
Solio Hidegen sajtolt mákolaj
A lenolaj elterjedése előtt gyakran használták, ma is alkalmazzák a gyártók, sokszor lenolajjal keverve. A festészetre legalkalmasabb mák olajat főleg a fehér virágú mákból nyerik, hideg préseléssel gondos tisztítás után.
A mákolaj félig száradó olaj, száradási ideje az egyik leglassabb az olajok között akár 15 napig is eltarthat. Ezért a múltban a mesterek gyakran alkalmazzák olyan katalizáló hatású pigmenteknél, (kobalt, ólom és mangán pigmentek) amik sokkal gyorsabban száradnak, mint a többi pigment, így tudták a száradási időket egységesíteni, egymáshoz közelíteni természetes módon, szárítók adagolása nélkül. A pigmentek különbségéből adódó száradási idők egymáshoz való közelítése azért fontos, mert un. eltérő feszültségek keletkezhetnek a festményen az eltérő száradási idejű pigmentek használata miatt, ami káros lehet a filmrétegre.
Színe egészen világos, majdnem víztiszta. Sárgulásra alig hajlamos, így igen kedvező lehet fehér és kék pigmentek eldörzsöléséhez, melyek a legkisebb sárgulásra is érzékenyek, a fehér szín sárgás, a kék, zöldes tónust vehet fel az erősen sárga olaj következtében.
A mákolaj plaszticitása igen nagy, a megfolyási pontját lassabban éri el, mint a lenolaj, így pasztózus, sűrű akár festőkéses technikákhoz is igen alkalmas lehet a mákolajjal készített festék. Eme tulajdonsága és világos színe miatt volt kedvelt festőszere a nagy impresszionistáknak.
Több kisebb festék gyár, manufaktúra is mák olajat használ a festékeiben ilyenek a Belga Blocxx a Francia Charvin és az Olasz Maimeri gyártók.
Napraforgóolaj
Mára kevésbé jelentős a festészetben, egykoron gyakrabban használták, főleg Oroszországban volt igen elterjedt. Természetesen a gondosan hántolt és hidegen préselt napraforgóról beszélünk. Sok tulajdonságában a mák olajhoz hasonlít igen lassan szárad, és kissé erősebb sárgásabb a színe, ugyanakkor nem színez jelentősen és a mákolajnál is kevésbé sárgul. Főleg kiegészítőként, kencékben-médiumokban használják.
Solio Hidegen sajtolt napraforgómagolaj
Azért a napraforgóolaj használata több okból sem elvetendő. Először is rendkívül alacsony beszerzési ára komoly érv lehet, hogy legalább is részlegesen újra használatba vegyék a művészek. Hiszen 2011-ben Magyarországon 1 liter hidegen sajtolt napraforgó olajhoz kb. 500,- Ft/l áron lehet hozzájutni.
Ha festékekhez nem is kívánjuk használni lassú száradása miatt, de festőszerek adalékanyagaként szóba kerülhet, ugyanakkor kitűnő oldószermentes (szagoktól és ártalmas gőzöktől mentes) ecsetmosó lehet a munka közbeni ecsettisztításhoz, hiszen még a háztartási lakbenzinnél is olcsóbb, amit sok művész használ olcsó ára miatt terpentin helyett az ecsetek tisztítására. Természetesen ne felejtsük el, hogy a napraforgó olaj is száradó olaj, így a festés végeztével, miután kimostuk vele a festéket az ecsetből az ecsetet mindenképpen mossuk ki szappanos vízzel. Különben az olaj beleszárad az ecsetünkbe tönkretéve azt.
Végső soron, pedig ha magunk állítjuk elő festékeinket és pénz szűkében vagyunk, nyugodtan használhatjuk festékkészítésre is, ezáltal csökkentve költségeinket, hiszen a lassú száradást siccativval, alkyd és természetes gyantákkal kompenzálhatjuk. Ne feledjük el, hogy régen Oroszországban gyakorlatilag a napraforgó olaj volt a fő festőszere és alapanyaga a művészeknek a festéket is ebből készítették, és kiváló minőségben maradtak fent ilyen festmények, tehát semmi sem indokolja az olaj használatának teljes elvetését.
Ha adataim helyesnek bizonyulnak, akkor a Német Lukas festékgyár használja napjainkban is szikkatívokkal erősített változatát festék készítésre.
Pórsáfrány olaj
A pórsáfrány olaj, használata viszonylag újabb keletű, mint a korábban felsorolt olajoké, napjainkban viszont megnövekedett a jelentősége. A pórsáfrány olaj, önmagában nagyon rosszul szárad, igazából a félig száradó olajok közé tartozik. Jelentősége abban rejlik, hogy még a mákolajnál is kevésbé sárgul.
Ezért napjainkban néhány festékgyár, pl. Winsor&Newton egyes fehér színeinél használják ennek az olajnak a szárítókkal erősített változatát, a tökéletesen tiszta fehér szín elérésének érdekében. Ez az olaj azonban tényleg csak szárítókkal adagolva válik alkalmassá festészeti célokra.
Kenderolaj
A múltban előfordult még a kenderolaj használata is. Ez leginkább szükségből fakadt, nem meggyőződésből, ugyanis az enyhén zöldessárga színű kenderolaj még a zsíros olajok között is a „legzsírosabb” ennél fogva ráncosodásra is hajlamosabb a többi olajnál. Említésre is csak a történelmi áttekintés miatt méltatjuk.
Ricinusolaj
Szintén a múltban alkalmazott olajtípus, mely egyáltalán nem ráncosodik, leggyakrabban alapozókhoz adagolták, mert nagymértékben növeli a rugalmasságot.
Tung olaj – faolaj
A tung olaj a trópusi Tung fa mérgező magjából előállított olaj. Hívják fa vagy pálma olajnak is. elsősorban az asztalosiparban használják faanyagvédőként, ill. az ipari festékgyártásban volt/van nagyobb szerepe. Elvileg bár száradó olaj, de művészfesték gyártásra alkalmatlan, amiért most megemlítem az az a tény miszerint költséghatékonyság miatt, sajnos volt rá példa a múltban, hogy használták és sajnos egyes hírek szerint lehet élni a gyanúperrel, hogy egyes Távol-Keleti gyárak mai is alkalmazzák művészfestékekhez is. Ha tehetjük, óvakodjunk tőle!
Hazánkban a hidegensajtolt olajokat kiváló minőségben a legjobb áron a Solió Kft.-től szerezhetjük be, ők készítik.
Az olajokat nagyon könnyen lehet módosítani és házilagosan tisztítani, erről bővebben írok a Festőművészek kézikönyve I. c. E-könyvben melyet a 0. lecke végén tudsz letölteni.
Összesítés
Tehát a festék egy nedves anyag, amely nedves állapotban alkalmas arra, hogy ecsettel és egyéb festőszerszámokkal kenhetjük, a felületre felhordhatjuk, festhetünk vele. A száraz pigmentek, amik a festék színét határozzák meg, bizonyos adalékanyagok hatására válnak kenhető festékké. Ezek az adalékanyagok melyek a festéket nedvessé, kenhetővé teszik, részben nedvesítő szerepük van és/vagy hordozóként funkcionálnak. A hordozók azok a folyadékok, melyekben a kötőanyagok és a pigmentek vannak, mely a nedves kenhető állapotot fenntartja. A hordozók vagy önmagukban vagy hozzáadott formában tartalmaznak kötőanyagokat, így természetes kötőanyagokká vagy kötőmédiumokká válnak. Ezzel az összetett funkcióval alkalmassá válnak a pigmentek nedvesítésére, hordozáséára és a festékfilm szilárd filmréteggé képzésére, a felületen való tartós és maradandó rögzítésére.
Ellenörző kérdések
Mire valók a száradó olajok?
Mik azok a hordozók?
Mik a kötőanyagok, és milyen változatai vannak?
